Cégünkről      Szolgáltatásaink      Elérhetőség      Ajánlatkérés      Reklámfilm      Ügyfélkapu      Tippek, ötletek      Hírlevél      Vendégkönyv      Állásajánlatok  
Fürészüzem        Fatelep        Famegmunkáló üzem        Zsindelycentrum        Bútorlaptelep        Lapszabászat        Nagyker tevékenység
Kiemelt hírek
Keressen a cikkek között
 
 
Akciók, újdonságok
 
 
 
 
Tippek, ötletek
 


 
 
Zsindelyfedések átszellőztetése
2010-02-02 21:33:06


A bitumenes tetőzsindelyeket valamennyi alkalmassági bizonyítvány és előírás a kéthéjú, átszellőztetett hidegtetők tetőfedő anyagaként említi. Kivétel nélkül minden zsindely, valamint a legtöbb gyártott aljzat (OSB3, Plywood stb.) és zsindely-alátétlemez garanciájának alapfeltétele a megfelelő szellőzetés.
Tudni kell, hogy ha a rétegrendből hiányzik a szellőzőréteg, akkor a legtöbb zsindelyre a gyártók és forgalmazók vagy semmilyen, vagy csak minimális garanciát adnak.
A beépített szellőzőrétegnek többféle funkciója van. Az átszellőztetés - az elszállított pára révén - csökkenti a héjazatok nedvességtartalmát. A hőszigetelés és a külső héjalás közötti légrésen átáramló levegő felszárítja a határoló felületeken kicsapódó párát, kiegyenlíti a külső és a belső felületek közötti hőmérséklet-különbséget.
Nyáron a beszívott külső levegő átszellőzteti a tető napos oldalán túlzottan felmelegedett belső légréteget, javítva ezzel a tető komfortját, alulról hűtve a felforrósodott felületet, növelve a hőre érzékeny zsindelylapok és az alátétlemez anyagának várható élettartamát.
Télen a szellőzés egyenletes hőmérsékletet biztosít a tető teljes felületén, ily módon akadályozva az eresz környékének eljegesedést. A téli hónapokban a nem megfelelően átszellőztetett tető felszíne a beépített, zárt tér felett átmelegedhet, míg a külső felületeken, például az eresz vonalában hideg marad.
A melegebb felületen a hó megolvad, majd a lefelé folyó víz a hidegebb részeken újra lefagyhat. A felülről érkező további csapadékvizek feltorlódhatnak ezen a hóból és jégből képződött gáton, vízvisszafolyást, beázást okozhatnak.
Megfelelő szellőztetés hiányában a külső-belső hőmérséklet-különbség hatására a mindenütt jelenlévő pára lecsapódhat a tetőszerkezeten. A lecsapódó pára, a gyakran kívülről nem is érzékelhetően megjelenő vízkárt okoz a tetőszerkezetben.
A beázással, a páralecsapódással kapcsolatos jelenségek a legsúlyosabb problémák, károk előidézői lehetnek. A szerves összetevőjű anyagok (pl. fa, papír) gombásodásnak indulnak, elkorhadnak, a szerkezeti elemek eldeformálódhatnak, a gipszkarton elmállhat, az acél kötőelemek átrozsdásodhatnak.
Ha nem veszik észre, és nem javítják ki idejében a keletkezett hibákat, a tető teljesen tönkremehet, és az épület emberi tartózkodásra alkalmatlanná, életveszélyessé válhat.
Nem beépített tetőterek esetében az egész padlástér kiszellőztetése, a légtér teljes átöblítése a cél. Egy beépítetlen tetőtérnél rendszerint jobban megoldható a megfelelő mértékű légcsere, a nagyobb légtér ugyanis nagyobb páraterhelést is megengedhet.
A beszellőző nyílásoknak az eresz mentén vagy a fal csatlakozásánál kell lenniük, a kiszellőző nyílásoknak pedig a gerincen, illetve annak közelében, a tető felületén vagy az oromfalon.
Ha a szaruzat 10 m-nél hosszabb, a tető felületén is mindenképpen be-, illetve kiszellőző nyílásokat kell beépíteni.
Hőszigetelt magastetők, tetőtér-beépítések esetén az átszellőztetést, a zsindelyt tartó deszkázat (OSB3, Plywood) és a hőszigetelés között kell lehetővé tenni. A minimálisan szükséges mértékű szellőzést a szabvány (DIN 4108) is tartalmazza.
A szabad szellőző-keresztmetszet az ereszhez tartozó tetőfelület min. 0,2 %-a, de legalább 200 cm2/m legyen, a gerincen az összes ferde tetőfelület legalább 0.5 %-a, a belső tetőrészeken, a hőszigetelés felett az áramlási irányra merőlegesen legalább 200 cm2/m, a szellőző légrés magassága pedig legalább 2 cm.
Magastetők esetében leggyakrabban üveg- vagy kőzetgyapot anyagokat alkalmaznak hőszigetelésre. Ezeknek a termékeknek a beépítése során gyakran követik el azt a hibát, hogy a hőszigeteléssel egyszerűen kitömik a szarufaközöket, vagy azt kizárólag alulról rögzítve építik be. Hiába gondolt azonban a vásárló a légrésre is, amikor például a 15 cm-es szarufák közé csak 10-12 cm vastag hőszigetelő anyagot vásárolt.
A vattaszerűen lágy, általában tekercsben kapható anyagok kirugózása, a helytelen beépítéskor keletkezett gyűrődések elzárhatják a levegő szabad áramlásának útját, s így tönkreteszik a szellőzést.
A hőszigetelés és a deszkázat között szükséges átszellőző-keresztmetszet kialakítását leggyakrabban a szarufák belső oldalai között kifeszített dróttal oldják meg, így a hőszigetelés és a deszkázat nem érintkezik.
Még biztosabb az eredmény, ha a szarufák külső síkjára fóliát fektetnek, amelyet léccel rögzítenek. Erre az ellenlécre kerül fel a deszkázat, így a légrés a fólia és a héjalás között garantált, magasságát a léc vastagsága határozza meg.
Ha a szarufákra reflexiós fólia kerül, az tovább javítja az átszellőztetés hatásfokát, csökkenti a hőszigetelés igénybevételét, növeli a komfortérzetet és a beépített anyagok élettartamát is.
A tető kontyolása, a tagolt síkok kialakítása és a tetőablakok beépítése miatt számos esetben képződnek olyan tetőfelületek, amelyeket szinte lehetetlen megfelelően vagy éppen esztétikusan kiszellőztetni. Ilyen esetekben célszerű a szarufára fektetett ellenléceket egymás mellett néhány centiméterrel eltolva elhelyezni, ily módon lehetővé téve (ha csak korlátozott mértékben is) a zárt terület oldalirányú átszellőzését.
A be- és kiszellőztetés helyszínen épített vagy előre gyártott elemeken keresztül történik.
Ha az ács vagy a tetőfedő a deszkázaton, a gerincen készít szellőzőnyílásokat, célszerű azokat rovarhálóval vagy madárráccsal ellátni.
Jóval gyakrabban alkalmazzák az előre gyártott gerinc- és pontszellőző elemeket. Amennyiben a tetőnek megfelelő hosszúságú gerince van, célszerű gerincszellőzőt beépíteni, amely a tetősík teljes hosszában, a tetőfelület legfelső pontján szellőzik, sokkal kedvezőbb hatásfokú, mint a beépíthető pontszellőző.
A gerincszellőzőket a már elkészült, lezsindelyezett felületbe építik be, így a nem megfelelő kiszellőzésű padlásterek esetében ez a termék és technológia lehetővé teszi, hogy a szellőzést utólagosan alakítsák ki.
Jelenleg számos gerincszellőző-típus kapható a piacon. A legtöbb termék műanyagból készül, amelyre szeggel és ragasztóval kell rögzíteni a fedés zsindelyét. Kapható azonban olyan gerincszellőző is (Isola), amely már eleve a zsindely színes granulátumával borítva kerül forgalomba. A gerincszellőzők kiválasztásakor célszerűbb azokat a típusokat választani, amelyeket a hóvisszafúvás ellen gáttal vagy beépített rovarhálóval láttak el.
Pontszellőzőket javaslunk alkalmazni minden olyan tetőfelületen, amelynek előírt kiszellőztetése gerincszellőzővel egyáltalán nem, vagy csak részben oldható meg.
Létezik a piacon olyan, speciális alakú pontszellőző is, amely kéményszerű kialakításával az egyetlen elfogadható megoldást kínálja a kis hajlásszögű tetők kiszellőztetésére.
Leggyakrabban a műanyag és a festett alumíniumból készült szellőzőket alkalmazzák, bár sok tetőfedő maga gyárt (hajlít) különböző fém szellőzőelemeket. Különös figyelmet kell fordítani a beépítendő szellőzők számának és a választott típus keresztmetszetének az arányára.
Gyakori hiba, hogy bár beépítenek a tetősíkba kiszellőzőket, de megfeledkeznek a megfelelő légcseréhez szükséges beszellőzésről. A külső levegő bejutása a tető alsó részén beépített pontszellőzőkön keresztül is biztosítható. A leggyakoribb megoldás szerint a beszellőző-nyílásokat az eresz mentén vagy a fal és a tetősík találkozásában. a teljes hosszon kiépítik. Ajánlott, hogy színes műanyag vagy fém madárráccsal védjék a légrést, illetve esztétikusan lezárják a nyílásokat.
Ha a jó minőségű anyagokból készült zsindelyfedést nemcsak szakszerűen rakják le, hanem az alatta fekvő rétegeket is megfelelően kiszellőztetik, akkor szép és jól működő, igen hosszú élettartamú lesz a tetőfedés.
 

Honlap: Dimensions Kft.